A zempléni üveghuták
Abaúj-Zemplén geotúrák, Kövekből született történetek
Elnézést kell kérjek, de a múlt héten nem volt idő blogot írni. Konferenciát szervezünk, amelynek én vezetem a terepbejárását. Hát persze, hogy sok minden egymásra futott az utolsó héten. Terepi program előzetes bejárása, kirándulásvezető írása. De készen vagyunk. Holnap indul a 14. Kőzettani és Geokémai Vándorgyűlés Telkibányán, pénteken pedig egész napos terepi program. Alighogy hazamennek a kollégák, vasárnap reggel már bringára pattanunk. A Kőfejtők és üveghuták nyomában MTB geotúrán irány Vágáshuta. Ehhez kapcsolódik a mai témánk. A kőfejtők történetét korábban olvashattátok, most következzenek az üveghuták.
Mi is az üveghuta?
Az üveg anyagát előállító műhely, amelyben az üveget készítették és fel is dolgozták. Az első ilyen üzemek a középkori bányavárosok környékén működtek. A 16. századtól a hegyvidéki uradalmak területein is megjelentek. Itt a települések az erdő kivágásával létrehozott irtásterületeken jöttek létre. Az itt kitermelt faanyag egyik helyi hasznosítása volt az üveghuták létesítése. A faanyag a huta fűtésén kívül az ún. hamuzsír (ld később) előállításához kellett. A Zemplénben két nagy földesúri birtokhoz tartoztak, a regéci és füzéri uradalomhoz. Legkorábban a regéci hutát alapították (1698) és ez is működött a legtovább. 1916-ban szűnt meg. A másik nagyobb huta a később porcelánygyáráról híressé vált Hollóházán jött létre.
Mi volt az alapanyag?
Korábban a hosszú kőzetes posztok között szó volt a perlitről. Tehát az alapanyag a viszkózus, riolitos láva üvegesen megdermedt változata (elsődlegesen az obszidián), amely a hűlés közben nagy mennyiségű víz felvételével vált perlitté. A Kemence-patak völgye (Pálháza, Kőkapu környéke) tele van ilyen kőzetanyaggal, amelyet több évszázadon keresztül biztosított alapanyagot az üveggyártáshoz. Helyi elnevezése a békasó.
Jobb minőségű alapanyagot csak az 1870-es évektől szállítottak Csehországból. A gyártáshoz szükség volt még hamuzsírra (másik neve szalajka), amely tulajdonképpen kálium-karbonát (K2CO3 ). Az előállításhoz szükséges fahamut ún. hamuházakban összegyűjtötték, majd a hamut kádakban kioldották, kilúgozták. A lúgot elpárologtatták, vasüstökben kifőzték. Az így nyert, besűrűsödött masszát végül az erre a célra készített kemencékben hevítették, kiégethették, ha teljesen száraz állapotban kívánták forgalomba hozni. A tevékenység emlékét őrzik a Hamuház, Potaház, Potácsház, Szalajkaház helység elnevezések.
Milyen termékeket gyártottak?
A paletta elég széles volt. Legelterjedtebb termék az ablaküveg volt, amelyet síklapokra vagy karika alakra formáltak. A többi termék nagy része folyadéktároló edény volt: butéliák, butykosok, kancsók, ill. tányérok, tejesedények (vajköpülő is), virágcserepek, poharak, korsók. Az üveget gyakran fémoxidokkal színezhették. Kedveltek voltak a fehér, kék, piros-bordó, zöld színek.
Az üveghutáknak, bár nem ez volt a legjelentősebb központ, Vágáshuta település címere állít emléket.A pajzs középen vágott, felső mezejében zöld hármashegyorom látható kék égbolttal, míg alsó mezőjében fehér üveghuta kemence, 3 nyílásából kicsapó arany lángnyelvekkel, a kemence két oldalán egy-egy zöld ruhás, kék üvegkancsót fúvó üveghuta munkás, a kemence előterében kék fúvott üvegkancsó.
A gyártási folyamat
A munkaigényesebb termékek közé a fúvott üvegek tartoztak. Egy közönséges üvegpalack készítését Takács Béla A Zempléni-hegység üveghutái munkájában a következőképpen írta le:
A fúvómester a megolvadt üvegmasszából annyit vett ki a pipájával (ld. fotó és Vágáshuta címere), amennyi anyag a palack készítéséhez szükséges.A pipa végén levő izzó anyagot gömbbé fújta fel, majd lóbálással hosszúkás alakúra formálta. Ezt szerszámok segítségével a kívánt formára alakította.
Ha már a palack elnyerte a végleges formát, fenekét benyomták, egy másik hosszú vaspálcával, az ún. „ragadóval” fogták meg, majd gyenge ütéssel lepattantották a pipáról.Miután a palack a ragadóvas végéhez tapadt, következett az edény szájperemének kiformálása.Végül a ragadóvasról pattintással eltávolított üvegtárgy a hűtőkemencébe került.
Sajnos a főként helyi piacra termelő zempléni üvegipar nem bírta a versenyt a nemzetközi piaccal és az utolsó hutát 1916-ban bezárták. A Mátrában, Parádsasváron azonban még ma is működik az üvegmanufaktúra, ahol szemtanúi lehetünk az üvegcsodák formálásának (https://uvegmanufaktura.hu/). A nagymúltú tevékenység hagyományainak bemutatatására, emlékeinek megőrzésére a Magyar Nemzeti Múzeum sárospataki Rákóczi Múzeumában 2016. június 18-án üvegművészeti tárlatot rendezett be, amely 2017 végéig volt látható.
A vágáshutai üveguta épületének rekonstrukcióját a hétvégi geotúránk utolsó államosaként mi is meg fogjuk tekinteni, Bár az üvegipar már múltté a perlit, mint modern ipari nyersanyag ma is bányászott nyersanyag. Ide a tudományos konferenciánk terepbejárása pénteken látogat majd el.
