Na ez durva lesz! 2. rész
Abaúj-Zemplén geotúrák, Kövekből született történetek
Az előző hétvégén sikeresen lezajlott a szezonnyitó geotúránk. Szerencsére a tegnapi nappal ellentétben a változékony tavaszi időjárás a szebbik arcát mutatta. A 7 km-es túra útvonalára 133 méternyi szintkülönbség jutott, amely 4 óra alatt mindenki számára kényelmesen teljesíthető volt. A képes túrabeszámolót megtaláljátok a facebook oldalunkon. A vasárnapi kerékpártúrát azonban már halasztani kellett, így utólag visszanézve ez egy jó döntés volt. A következő túránkat a bejegyzés végén népszerűsítjük.
Most pedig visszatérünk a “nagyon durva” kőzetek világába. Ehhez pedig segítségképpen felhasználjuk a következő képen látható “kődarabot” valahonnan Szerbiából. Képzeljül el, hogy Montenegro felé haladva a családi nyaraláson a kocsi mellett a gyermek megkérdezi, hogy ez miként került ide.
A rövid válasz: a gravitáció. Kicsit hosszabban a mai bejegyzés próbálja megfejteni. Ehhez azonban annyi extra fogalmat kell elmagyarázni, hogy csak fekete öves blograjongóknak ajánljuk. Elöljáróban annyit, hogy olyan folyamatokról lesz szó, amelyek az emberek számára nem megfigyelhetőek. Ezek a tengerben, annak is speciális szegletében, a kontinentális lejtőn zajlanak és akár ekkora, háztömbnyi méretű kőzeteket is kőzeteket képesek megmozgatni. Kezdjünk is hozzá.
Mi ez a kőzet?
Maradunk még az előző problémafelvető képnél. Tehát itt ez az óriási kőzettömb, ami jól láthatóan finomabb szemcsés anyagba ágyazódik. Ráadásul, amikor nyugalomba került, akkor az óriási tömeg meg is préselte kicsit a barna színű üledékes anyagot. Az ilyen kődarabokat a geológia olisztolitoknak hívja, az egész képződmény pedig az olisztosztróma kifejezést kapta. A görög eredetű kifejezés megfejtése már közelebb visz a probléma megoldásához. Az olistomai = csúszni és a stroma= felhalmozódni fogalmak egyesítéséből származik. A nagy kőzettömb (ez az olisztolit) megcsúszott, majd némi utat megtéve a helyére került, így jött létre az olisztosztróma.
Hol csúszik meg?
Most már csak azt kellene megfejteni, hogy hol találunk olyan környezetet, ahol ekkora kőzettömbök megindulnak. A válasz pedig a kontinentális talapzat, vagy másik nevén self. Ez a kontinensek már tengerrel borított pereme, amely a mélytengeri/óceáni medencékhez a kontinentális lejtővel csatlakozik. Itt akár ezer métert is meghaladó magasságkülönség lehet és a következő ábra jól mutatja, hogy a csuszamlások és törmelékfolyások mellett egy-egy nagy méretű kőzetblokk leszakadása is megtörténik.
Ezek a folyamatok gyakran földrendések hatására lépnek működésbe és óriási anyagtömeget képesek átmozgatni. A szemcseméret eléggé változatos, a mátrix általában finomabb és kőzetdarabok átmérője pedig cm-től akár több 10 méterig változhat.
Megúsztuk ennyivel?
Sajnos nem, mivel az előző példa csak az ún. passzív lemezszegélyekre vonatkozott. De vannak a Földön olyan helyek, ahol lemezalábukás történik (aktív kontinensszegély). Na itt az alábukó lemezről leszagatott “darabok” keverednek a kontinens felől behulló anyaggal.
Na ez igazán durva. Itt aztán döntse el a geológus, hogy ki honnan jött. Az óceán felől érkezett vagy esetleg kontinentális eredetű. Az első képünk pont egy ilyen keverékanyag (melanzs), ahol a nagy blokk (mészkő) érkezett fentről (a kontinens felől) és hullott be az óceánaljzatra.
Hogyan kerül felszínre?
Újabb jó kérdés. Ott van ez a nyugalomba került anyag több 1000 méter mélységben, kell valamilyen erő ami ezt felszínre hozza. Ez pedig a lemeztektonika és a hegységképződés lesz. A földtörténet posztban írtunk erről részletesen, ahol videó animáció mutatja be, hogyan is zajlik ez. Azt, hogy ez milyen gyakori, azt jól szemlélteti a következő térkép. Ahol az üledékek valamikor hegységgé gyűrődtek (Kaledón, Variszkuszi, Alpi hegységképződés), és ekkora durva kőzettömböket találnak benne erős a gyanú, hogy ilyen folyamatok állnak a háttérben.
Vannak a közelünkben is?
Igen, például a Kárpátokban. Maga a hegység egy óceáni medence megszűnésével és a benne lévő üledékek meggyűrődésével jött létre. Ennek köszönhetően elég sok ilyen képzdőményt tartanak számon, főleg homokkőbe (flis) ágyazódva.
Hazánkban az egyik legkisebb tájegységünkben, az Upponyi-hegységben (Bükktől ÉK-re) találhatunk ilyen képződményeket. Ezek kora azonban jóval idősebb (kb. 400 millió év). A festői Lázbérci-víztározó mentén találjuk az Éleskői olisztosztrómát, amelyben mészkő blokkok agyagpalába ágyazódnak.
De itt nem ez az egyetlen. Veres Zsolt geológus a Kövek mesélnek oldalán írt részletesen a nekézsenyi olisztolitok titkairól.
Itt már ismét jelzett a terjedelmi korlát rendőrség, úgyhogy még néhány szolgálati közleményre maradt idő. Reméljük nem veszítettünk el túl sok olvasót a nap végére. A jövő héten még továbbra is “durvulunk”. Visszatérünk a vulkánok vidékére, breccsákról és agglomerátumokról lesz szó. Annál is inkább, mivel a következő geotúra egy ilyen különleges képződményekbe vágódó szurdokvölgybe kalauzol el. A helyszín eldugott, túristaút nem vezet ide. Érdemes lesz velünk tartani, de ezért el kell utazni a Zemplén északi szegletébe (találkozó: 04.13. Pálháza)
Jövő héten szabadság. Egész héten az országos kéktúra útvonalán gyalogolunk (Cserhát, Ny-Mátra). Fotóposztokat a facebookon teszünk majd közzé.
Támogasd a tudományos ismeretterjesztést!
Az Abaúj-Zemplén geotúrák blog egy debreceni geográfus házaspár projektje, ahol a geológia-földtudományok témaköréből, teszünk közzé bejegyzéseket. A blogon nincs fizetős tartalom, de támogatásaitok hozzájárulnak, hogy a túraszervezés mellett tartalomszolgáltatásunk is folyamatos legyen.
Támogatni kétféleképpen tudsz minket, amit előre is köszönünk.
1. Előfizetés itt a substack-n, minimális összege havi 8 dollár.
2. KO-FI (Buy a coffee) oldalon meghívhatsz minket egy virtuális kávéra. Egy csésze gőzölgő fekete mellett a blogírás is könnyebben megy.