Intenzív geo hét a Zemplénben
Intenzív geo hét a Zemplénben
Abaúj-Zemplén geotúrák, Kövekből született történetek
A múlt héten a Telkibányára látogató geológus kollégák és a zempléni hegyikerékpárosok is geotúrán vettek részt. Pénteken a 14. Kőzettani és geokémiai vándorgyűlés mintegy 70 résztvevőjének vezettem a konferencia terepbejárását. Vasárnap pedig a montisokkal megmásztuk a Fekete-hegyet. Két nagyon eltérő célcsoport és létszám, nézzük meg mit és hogyan lehetett bemutatni nekik.
70 emberrel terepen
A szeptember első fele nagyon intenzív háttérmunkával telt. Kollégáimmal az Atommagkutató Intézetben és a Debreceni Egyetemen azon dolgoztunk, hogy a konferencián minden rendben legyen. Még egy utolsó terepbejárást is tettünk, hogy pontosan bemérjük az egyes megállópontokra szánható időt. Hét közben elkészült a kirándulásvezető (itt olvasható), szerdán még az utolsó simítások a konferencia helyszínen. Csütörtökön pedig indulhatott a műsor, előadásokkal és poszterszekcióval. Pénteken két busszal indultunk neki a Tokaji-hegység vulkáni képződményeinek.
Bár az egyik fontos tudományos közleményem pont a telkibányai lávadómokról szól, a feltárások mérete nem alkalmas 70 ember számára történő bemutatáshoz. Nyáron erre vezettük a Templomdombi Vulkánséta túránkat, de már a 20 fő fölötti létszám is erősen határeset volt. Viszont itt van a közelben Nagybózsva, ahol a Kőbérc és a fölötte lévő riolittufa feltárások pontosan megfelelőek ekkora csoportmérethez is.
Megállók: Nagybózsva, Pálháza, Sátoraljaújhely
Első pontunk tehát Nagbózsva. Viszkózus riolitos lávadómok és izzófelhőkből lerakódott riolittufák. A szakmai részt leírtam a kirándulásvezetőben, de van egy két érdekesség, amit érdemes megemlíteni. A bózsvai szikla a község szimbóluma, a település címerében is szerepel. Állítólag IV. Béla király is megpihent itt a tatárok elől menekülve. A fölötte húzódó településrész pedig a Csehország elnevezést kapta, valószínűleg a huszitákhoz kapcsolódóan.
Innét az 1957-óta működő perlitbányába látogattunk, ami (lepődjünk meg) szintén lávadóm képződmény. Itt a bányaudvar 7 fejtési szintjéből a harmadik és ötödik szinten megállva próbáltuk rekonstruálni az andezites-riolitos képződmények alsó részén tengeralatti, felül pedig már szárazföldön képződött vulkáni sorozatát. Ahogy a csoportkép mutatja, itt is jól elfért a 70 ember.
Délutánra egy helyszín maradt: Sátoraljaújhely. Itt a Szár-hegyről a nemrégiben átadott Nemzeti Összetartozás hídján keresztül sétáltunk át a Vár-hegyre. Meredek oldalú dácit lávadómok, valamint a régészek által törmelékből kibontott várárokban a benyomulás rekonstrukciójához dácit láva - riolittufa kontaktus. Közben a Magyar Kálváriáról, és a hídról tényleg festői panoráma a városra és a már Szlovákiában elhelyezkedő Zempléni-dombvidékre.
A nap vége több mint 10 gyalogosan megtett kilométer és 500 méter legyűrt szintkülönbség lett. Talán egy kicsit több, mint ami egy ilyen rendezvényen lenni szokott, de látvány és a vulkanológiai érdekességek mindenkit kárpótoltak.
Vasárnap már kerékpáron
A konferenciát szombaton nagyon sok pozitív élmény és visszajelzés mellett zártuk. Vasárnap pedig már jöhetett a tudományos ismeretterjesztés. Ezen belül is érdekes keresztmetszet a hegyikerékpár és a földtudományok.
A múlt heti beharangozó áttekintést adott a tematikáról. Itt már az élmény részéről néhány szóban. Az előző heti időjárás miatt kicsit aggódtunk mennyire lesz sáros a terep. Az altalaj annyira kiszáradt a nyáron, hogy 60 mm eső elnyelése sem jelentett gondot. A bringák a nap végére sem lettek lettek nagyon sárosak.
12 fővel indultunk neki. A Fekete-hegyi kilátó fa szerkezete pontosan ennyire van optimalizálva így a látszám ideális volt. A kellemes időjárás is folyatódott, már reggel 9 órakor sem kellett hosszú ruházat. A legfiatalabb résztvevőnk 5 éves volt, aki édesapjával a vázra szerelt gyerekülésben küzdötte végig a napot.
Egy vadász intenzíven érdeklődött meddig maradunk, sajnos ő már nem látta azt a kb. 15 motorost akik intenzív motorbőgéssel verték fel az erdőt.
Geobike
Két riolittufa kőfejtővel kezdtünk. A Lutherán-bányánál ameddig tudtuk betekerünk, aztán leraktuk a kerékpárokat. Itt nem kell félni, hogy valaki elviszi. Jött a Nyilazó-bánya, ezután nekindultunk a Fekete-hegy dácit lávadómjának. Szóval ez egy ilyen “ lávadómos” hétvége lett. Ahogy a gyalogtúrán a kutatótársak, itt a kerékpárosok tudták meg, hogy ezek a formák még 12 millió év erózió után is meredekek. Ennek megfelelően volt egy két tolósabb szakasz, de egymást többször bevárva értünk fel a kilátóhoz. Itt sajnos bepárásodott az idő és az Északkeleti-Kárpátok vonulatát csak elképzelni tudtuk. De a Nagy-Mílic és a Hegyköz látványa kárpótolt. Bevált a vászonra nyomtatott szemléltető anyag, nem gyűrődik és kis helyen is elfér.
Innen már csak le kellett gurulni az egyre rosszabb állapotban lévő üveghutához. 30 km és 700 méter szint után akiknek nem volt elég mentek még egy kört. Én pedig mivel hétfőn már a Dunántúlon fúrásokat mintáztam meg, indultam is Budapest irányába. Ebben a húzós heti tempóban azért jelentősen elfáradtam, a Fekete-hegyi kilátóban például nem csináltam fotót. Hasonló volt a helyezet a terepbejáráson is, de a részvevőktől nagyon sok anyagot kaptam. Az átvett fotóknál természetesen feltüntettem a készítők nevét.
A jövő héten már a Less Nándor Emléktúrán vezetünk két csoportot így ehhez érkezik majd beharangozó.
