Tardonai-dombság: útkeresés az egykori szénbányák vidékén
Abaúj-Zemplén geotúrák, Kövekből született történetek
A múlt heti terepmunka a Bükk hegység északi előterét alkotó Tardonai-dombságra vitt. Több mint 25 évvel ezelőtt, egy regionális földtani térképezési munka “mellékszálaként” itt kezdődött el Zsuzsával a most már több mint negyedszázados kapcsolatunk. Az akkor végig gyalogolt két nyár és 110 km szociológiai esettanulmány is volt egyben a rendszerváltás után helyét kereső, egykor szénbányászatáról híres régióról. Sok érdekes történetet hangzott el a pincesorokon, ezekből majd szemezgetünk a posztban.
Azóta sok minden történt. Közben született három gyermek, akik fel is nőttek és tőlünk kicsit távolabb terelgetik az életüket. A családszervezési műveletek így néha okoznak némi fennakadást a heti posztírásban (ezért is késtünk ezen a héten). Sokáig még a baráti kapcsolatainkat ápolni tértünk vissza ide, de sajnos az örök emlékű pincésgazdák, akiknek a nótázásától a völgyoldal is visszhangzott, már nincsenek velünk. Ma kevesebb lesz a kőzet, helyette jön egy kis vissza és előretekintés.
Tardonai-dombság: szén és kohászat
Ez a tájegység tulajdonképpen a Bükk-hegység Bán-patak és Miskolc között húzódó északi előterét jelenti. Területét a földtörténet miocén időszakában több millió éven keresztül (20-16 m év) sekély tenger borította. Amikor arra lehetőség volt, a part menti láperdők elpusztuló anyagából öt nagyobb, 0,1-3 m vastagságú barnaszén telep képződött. Ezeket ha kimélyült az adott tengerág, a vízben ülepedett üledékes kőzetek (homokkő, kőzetliszt, agyagkövek) választották el egymástól . A leglátványosabbak viszont az egykori partvidék hullámveréses zónájában akár 10-20 cm nagyságú kagylóhéjakból (Ostrea) összemosott padok. A fedőrétegekben persze van némi vulkáni kőzet is, riolit-, andezittufa valamint durvább szemcsés, breccsák és agglomerátumok.
Egy 20 cm nagyságú Ostrea héj már mutatós darab lehet bárki gyűjteményében.
A szén a 18. század második felétől (ipari forradalom) lett értékes természeti erőforrás. Egyre több telepet tártak fel a területen. Az igazi konjunktúrát azonban az ózdi és diósgyőri kohászat fellendülése hozta el. A trianoni békediktátumot követően a megnövekedett szénigények kielégítése, majd a 2. világháború után a vas és acél országának építése további töretlen fejlődést hozott. Ennek köszönhetőem Lyukóbányán még a 70-es évek végén is az évi 1 millió! tonnás termelés bűvöletében éltek. A rendszerváltás előtti évtizedben azonban a földgáz növekvő szerepével átalakuló energetikai politika már folyamatossá tette a bányabezárásokat. Az erőforrásokat igyekeztek a legjobb aknákra koncentrálni, de végül ezekben is fokozatosan feladták a termelést. Amikor 2004-ben a berentei hőerőmű a környezetvédelmi előírások miatt áttért biomassza erőforrásra, az utolsó mohikán, Lyukóbánya is bezárt.
A dombsági tájképet meghatározó csillesorokat már régen elbontották, az egykori szénbányászatra ma csak csak a beerdősült meddőhányók és bányatavak emlékeztetnek. Napjainkban néhány felszínközeli telep külfejtéses művelésével Vadna és Felsőnyárád környékén folyik termelés (Ormosszén, már meg sem lepődünk). Hogy a szocializmus mikrokozmoszából azért mégis valami velünk maradt, arra egy miskolci külvárosi autópark emlékeztetett a közelmúltban.
Volt egyszer egy földtani térképezés
Ebbe a földtani és társadalomföldrajzi keretbe csöppentünk bele hallgatóként 1998-ban. A Magyar Állami Földtani Intézet ugyanis együttműködést kötött a Debreceni (akkor még Kossuth Lajos) Egyetem Ásvány és Földtani Tanszékével a terület reambuláló földtani felvételezésére. Kozák Miklós tanárunk vezetésével lelkes 10-15 fős hallagtói kollektíva állt össze. Így 2-3 fős csoportokban térképeztük az Upponyi-hegységgel együtt mintegy 400 km2 nagyságú, változatos domborzati adottságokkal rendelkező területet, amelyet 6x4 km-es (M 1:10 000) térképszelvényekre osztottunk szét. A feladat egy 100 m sűrűségű adatfelvételi háló létrehozása volt, amit a legtöbb helyen nem nagyon lehetett kivitelezni. Vagy a terep nem volt olyan, vagy egyszerűen nem volt mit dokumentálni. Mi három térképlapot jártunk végig (Varbó, Sajókápolna, Parasznya). A végleges földtani térkép sajnos soha nem készült el, de egy életre szóló élménycsomagot kapott mindenki aki részt vett benne. Az eredményeket azért jó néhány tudományos diákköri első helyezés és megvédett PhD fokozat dokumentálja.
Kedvenc pincesori történeteink
Mit találtunk a 90-es évek végén a területen (a széntelepes rétegsorokon kívül)? Egy magára hagyott iparvidéket. A bányászat egy relatíve magas kereseti lehetőséget adó iparág volt, amíg működött. Ezt (az akkor) rendezett falvak, hozzájuk kapcsolódó pincesorok és hétvégi házak (pl. Miskolc-Lyukóvölgy, Kazincbarcika-Harica-völgy) jelezték. Ennek azonban komoly ára volt. A többműszakos munka erősen igénybevette a szervezetet és jelentősen csökkentette az elérhető életkort. A bezárások idején a korkedvezményes nyugdíj sokak számára tűnt menekülési útvonalnak. Mivel a legjobb földtani feltárás a pince, mi mindenhová bekéredzkedtünk. Ennek köszönhetően elég sok az alkoholizmus lejtőjén fénysebességgel száguldó bányászt ismertünk meg. Még több mint 10 évig jártunk vissza két nagyon kedves pincésgazdához Parasznyára, ezalatt a fél pincesor a temetőben végezte.
A múlt heti tapasztalat, hogy művelt szőlő ma már szinte egyetlen településen sincs, a pincék jelentős része gazdátlan. Sok helyen az ajtó is hiányzik, vagy összedőlt a pinceház, szóval elég szellemváros mindegyik terület.
1999-ben azonban még javában zajlott itt az élet, kevés jó és sok annál több rosszabb bort szenvedtünk itt el. A radostyáni pincesoron megtudtuk, hogy “ Jézus egy fattyú volt” , mert az illető tudatta a plébánossal, hogy ezt a részt a Bibliából ő bizony nem hiszi el. A másik több helyen visszatérő legenda volt a változatos méretű föld alatti repülőhangárok megléte. De az egyik csöpögő forrásról is kiderült, hogy azért ilyen jó a vize, mert a hajdúszoboszlói vízéren fakad. Minden beszakadt pincében mesés pálinka vagy borvagyont sejtettek, és lelkes terveket szövögettek, hogyan lehetne kiásni a kincset.
Amiben minden falu és pincesor azonos volt, az a végtelen vendégszeretet, és nyitottság, amivel felénk fordultak. Nem volt olyan pince, szőlő, ahol ne köszöntek volna előre és kérdezték volna meg, hogy mi szél fújt oda bennünket. Amint tisztáztuk, hogy szándékaink tisztességesek (és meglehetősen furcsák), már csak azon kellett igyekezni, hogy a kedves invitálást ne kövesse másnaposság. Ez nem mindig jött össze.
Revitalizáció: hogyan gondoljuk újra?
Az iparvidék relatíve fejlett infrastruktúrája már a rendszerváltás után magában hordozta az átalakulás lehetőségét. A szocialista ipar egykori telephelyein létrejött ipari parkokba (pl. Sajóbábony) hosszútávon is versenyképes vállalatok települtek. A Borsodchem vegyipari konszern pedig hazánk 10. vezető iparvállalata. A gazdasági potenciál mellett azonban a régió össztársadalmi megítélése meglehetősen negatív. Ehhez az ipari jelleg és a gyakori kiugró légszennyezettségi adatok mellett a lakossága vegyes összetétele is hozzá járul. Az alacsony jövedelmű rétegeknél és a társadalom peremére szorult csoportoknál általános probléma a szegregáció. Ezen a megítélésen kívánt változtatni Kazincbarcika önkormányzata. A 2013-ban meghirdetett KolorCity program eredményeként mintegy 40 lakó- és középület homlokzata újult meg modern nagyméretű műalkotásokkal. Ezt a kulturális és aktív turizmus terültén is további kezdeményezések követték. Így lett a város többször is a magyar kerékpáros körverseny, a Tour de Hongrie házigazdája. Ezt szimbolizálja a város egyik körforgalmában tavaly elhelyezett kerékpáros kompozíció is. Másik fontos eredmény volt az élettelen természeti értékeket a középpontba helyező Bükk-vidék Geopark létrehozása, amely a Tardonai-dombság településeit is integrálja. Itt bár a Bükk mellett kiemelt látnivaló az Upponyi-hegység és a Lázbérci-víztározó, remélhetőleg az egykori szánbányászati települések is megtalálják a helyüket a kezdeményezésben.
És hát lényegtelen részlet a végére, de a Kolorcity Kazincbarcika SC labdarúgócsapata megszerezte a Merkantil Bank Liga (NB2) második helyezését. Így fennállása alatt először a legfelső osztályban kezdi az őszt. Az utolsó nagyobb eredményük az 1989/90 -es osztályozó volt (erre már emlékszem). Bár a meccseket Matyóföldön játsza majd a csapat, többet fog szerepelni a régió a médiában. Mára ennyi. Vannak még kiadó helyek a jövő heti, Pünkösdi geotúrára. Ott kötetlenebb beszélgetésre is van lehetőség, gyertek!
Gyere velünk geotúrázni és támogasd a tudományos ismeretterjesztést!
Az Abaúj-Zemplén geotúrák blog egy debreceni geográfus házaspár projektje, ahol a geológia-földtudományok témaköréből, teszünk közzé bejegyzéseket. A blogon nincs fizetős tartalom, de támogatásaitok hozzájárulnak, hogy a túraszervezés mellett tartalomszolgáltatásunk is folyamatos legyen.
Támogatni kétféleképpen tudsz minket, amit előre is köszönünk.
1. Előfizetés itt a substack-n, minimális összege havi 8 dollár.
2. KO-FI (Buy a coffee) oldalon meghívhatsz minket egy virtuális kávéra. Egy csésze gőzölgő fekete mellett a blogírás is könnyebben megy.