A tavasz aktív évszak a turisztikai programszervezésben, az időjárás is nagyobb eséllyel lesz kedvező. A kellemes hőmérséklet mellett pár napos viszonylatban a csapadék előrejelzés is elég megbízhatónak mondható (feltéve, ha nincs tűzijáték). Mi is ezért döntöttünk a dupla geotúra hétvége mellett: szombaton gyalogosan, vasárnap bringán indultunk neki hegyeknek. Azt, hogy milyen ásványokat gyűjtöttünk és hogy egy kisgyermekes anyuka, hogyan küzdi le montin a Zemplén egyik legdurvább emelkedőjét kiderül a mai posztból.
El kell érni a célközönséget: sikerült
Tavaly egy hosszú hétvégén már nagy sikerrel vezettük az Aranyásó túránkat. Ehhez a munka ünnepéhez kapcsolódó extra pihenőidő minden szempontból ideális volt. Telkibányán a szálláshelyek teltházzal működtek, így egy korai (fél 10) időpont sem jelentett gondot az érkezésre. Nálunk a terepviszonyok függvényében 20-25 fő a maximális létszám. Hét közben az Aranybánya panzióból is kaptunk 10 fő regisztrációt, ezzel le is zártuk a jelentkezést. Korosztályokat tekintve ez a túra jobban megmozgatja a gyermekes családokat, így most ők voltak többségben. A legkisebbek épp csak elkezdték az iskolát a legnagyobbak pedig már a középiskolás vonalat képviselték. A legtávolabbi résztvevők Szegedről érkeztek, a többiek pedig a régió közelebbi vagy kicsit távolabbi feléből választottak minket.
Nem lesz hosszú?
A túráról előzetesen mindig közzétesszük a várható távolság és szintadatokat. Ez alapján mindenki el tudja dönteni, hogy az erőnlétének megfelel-e az útvonal. Itt mintegy 13 km távval és 400 méter szintkülönbséggel lehetett számolni. Ez így azért egy teljes napot igényel. A geotúrákhoz képest egész pörgős tempó mellett is fél ötre értünk vissza. Nem mindenki ennyire hardcore georajongó, ezért a nap folyamán két kiszállási pontot is beiktattunk. Mivel a radartoronyhoz kiváló aszfalt vezet fel, akik hamarabb vissza akartak térni a szállásra az utat követve jelzés nélkül is egyszerűen visszajutottak a kocsikhoz.
Kezdjünk egy kis ásványgyűjtéssel
Pontos kezdéssel a Kecskehát gerincéről indult a túra. Mivel egész nap fák között tekeregtünk ez volt az egyetlen kilátópontunk. Itt elhangzott egy rövid táj és kőzetismertető. A korábbi csoportképhez pedig riolitos lávadómok adtak kiváló hátteret. Mintegy 20 perc gyaloglás után meg is érkeztünk az első ásványgyűjtési ponthoz. Itt a Sinta-tető zöldes színű dácit kőzetének repedéseit, üregeit bontottuk szét kvarcváltozatok után nyomozva. A szerencsések halványlila példányokat is találtak, amely az ametiszt változatának sajátossága. Itt a kristályrácsba beépülő vas, mangán és titán adja ezt a jellegzetes színhatást.
Táró, horpa, légakna
Mik ezek? Ezek a középkori bányászat felszíni és felszínalatti emlékei. Az ásványképződésről tavaly már született egy hosszabb poszt. Itt most annyit röviden, hogy az érceket 1-3 vastag ásványokkal kitöltött hasadékokból, telérekből nyerték ki. A felszínen ezek vonalát mélyedéseket ásva követték, ezek voltak a horpák. A felszín alatt pedig vágatokat hajtottak ezek voltak a tárók. A vágatok szellőztetéséről a légaknák gondoskodtak, ezek mélysége a 100 métert is elérte. Elsőként a Lobkovitz-légakna mélyedésében próbálgattuk a gravitációs gyorsulás segítségével megbecsülni a mélységet.
Majd bevettük magunkat a föld mélyébe (képek később a videóban). A Mária-táróban a bányaművelési tecnikák megismerése mellett, minden fényforrást kikapcsolva kipróbáltuk milyen a vaksötét. Ezt követően a Kánya-hegy csúcsán, majd Fehér-hegyi kőfejtőben is lehetőség volt még gyűjteni. A legfiatalabbak (és szüleik) lelkesedésének csak a hátizsákok súlyának növekedése szabott határt.
A kicsik energiája nem csökkent. Az egész napot a felnőttek tempójában gyalogolták végig, pedig a végén a hőmérséklet már meghaladta 30 fokot. A vulkánkitörés is extra volt, most elég szép lávadómot sikerült építeni a robbanásos működés mellett. A résztvevőktől nagyon jó fotóválogatást kaptunk, így könnyű volt összevágni egy rövid videó anyagot. Köszönjük, hogy együtt túrázhattunk, hogy hol találkozunk legközelebb az kiderül a poszt végén.
Nem fáradtunk el eléggé
Vasárnapra is maradt program. A márciusi kerékpártúránkat törölni kellett az időjárás miatt, bár a veszély most is megvolt, végül sikerült letekerni az év első montis geotúráját.
Nem voltunk sokan, lehet azért mert az időjárás már két napja esővel riogatott. Viszont a szombati hőség után kellemes hőmérsékletben indultunk neki a Borsó-hegy gerincének. Legfiatalabb résztvevőnk gyermekülésben töltötte a napot.

Az út lomhán kanyargott a Nagy (Gönci-) patak völgyében. Mivel anyák napja alkalmából női bringásunk is volt, és azért ez elég kemény terep, amikor kellett lassítottunk vagy kisebb pihenő után indultunk csak tovább. Az első meredekebb szakasz a Fehérkúti vadászházhoz vezetett át. Sajnos itt a vízvételi hely nem működött. A frissítés elvégzése után jöhetett a csúcstámadás. Két éve volt egy nagy vihar, sok fa dőlt rá a Sólyom-kőhöz vezető útra, ezekből már csak a csonkok látszanak. Jól tekerhető út vezet fel, amely csak a szikla alatt válik meredekké. Ezt a pár métert áttoltuk, majd elkészültek a május elképesztően gazdag színeit dokumentáló tájképfotók.
Maradt még egy kis mászás, a Borsó-hegy csúcsán a 2006-ban bekövetkezett repülőszerencsétlenség emlékhelyét néztük meg.

Innét már „csak” be kellett gurulni Göncre. A lejtmenet viszont elég technikásra sikerült. Az 500 méternyi emelkedést el kellett valahol veszíteni, amely főleg a csúcs alatt volt meredek. Később az erdészeti gépjárművek gondoskodtak a mély nyomvályúkról. Helyenként néhány nagyobb szikla is próbálgatta a reflexeket. A nap mérlege egy nem túl hosszú detechnikás útvonal lett. A 25 kilométernyi távra 4 óra 40 percnyi teljes és 2 óra 23 perc mozgásban töltött idő jutott. Az eső végül csak este ért ide.
Összegzés:
A gyalogos túráink célközönségét sikerült megtalálni, minden alkalommal meghaladtuk a 20 fős létszámot. Most és az előző szurdoktúrán is le kellett zárni a regisztrációt. Jelenlegi viszonyok között (munka és család mellett), a havi egy túra amit saját szervezésben tudunk vállalni. Egyedi megkereséséket (cégek, iskolák, fesztiválok) tudunk fogadni, ahol a létszám függvényében adunk árajánlatot. Így viszont a túráinkat kell az időtartam, tematika és nehézség szerint még jobban definiálni és a különböző célcsoportok számára hirdetni. Tehát lesznek geotúra “light” programok (2-4 óra, 4-6km ). Ilyen lesz egy rövidebb aranybánya látogatás ásványgyűjtéssel, egy kilátópont vagy egyéb földtani érték (Telkibányai geoséta) bemutatása. E mellett lesznek közepesen nehéz (8-10 km) és hosszabb (“hardcore”) (10km<), nagyobb szintkülönbségű túrák is. Például ez teljes Aranyásók kör már inkább ide sorolható, ezért is lehetett kiszállni több helyen.
A kerékpártúrák esetében más helyzet. Ott a geotúra csak “járulékos” információ és célközönség megszólítása ezekkel a hívószavakkal nehezebb. Itt kellenek az aktív turizmusban érdekelt társszervezetek akik segítenek a promócióban. Hát így röviden ennyi. Következő geotúránk Pünkösdkor Sátoraljaújhelyre látogat, ahol a Nemzeti Összetartozás Hídján is átsétálva a hegység legnagyobb robbanásos kitöréseinek nyomába eredünk (regisztráció itt).
Geotúrázz és támogasd a tudományos ismeretterjesztést!
Az Abaúj-Zemplén geotúrák blog egy debreceni geográfus házaspár projektje, ahol a geológia-földtudományok témaköréből, teszünk közzé bejegyzéseket. A blogon nincs fizetős tartalom, de támogatásaitok hozzájárulnak, hogy a túraszervezés mellett tartalomszolgáltatásunk is folyamatos legyen.
Támogatni kétféleképpen tudsz minket, amit előre is köszönünk.
1. Előfizetés itt a substack-n, minimális összege havi 8 dollár.
2. KO-FI (Buy a coffee) oldalon meghívhatsz minket egy virtuális kávéra. Egy csésze gőzölgő fekete mellett a blogírás is könnyebben megy.