Hegyaljai kőhidak az egykori galíciai országúton
Abaúj-Zemplén geotúrák - Kövekből született történetek
Mielőtt bárki hozzákezd a poszt olvasásához rögtön felmerül a kérdés: mi a kapcsolat a hidak és a földtudományok között? A válasz a kőzet. A földtudományi értékvédelemben a helyi kőzetanyag táji megjelenési formái is nagy jelentőséggel bírnak. Ezeket Tokaj-Hegyalján feszületek, sírkövek, kerítések, rakott támfalak képviselik. De különleges, egyedi értékkel rendelkeznek a régi 37-es út felfűzte kőhidak is. Ezek a közelben bányászott „Bényei” riolittufából épültek valószínűleg a 17-19. században. Az építőanyag elterjedését, jelentőségét jól mutatja, hogy a hortobágyi Kilenclyukú híd is ebből épült. A hegyaljai hidak építésének fő oka a Habsburg birodalom régióinak gazdasági összekötése volt. A fővárosból induló útvonal Miskolcon keresztül haladt Munkácsra, majd lépett át a Kárpátokon túlra Galíciába (legnagyobb városa Lvov-Lemberg). Sajnos a háborús időkben a hadseregek mozgása is ezen történt. Itt jöttek be a cári csapatok 1849-ben és fontos szerepe volt a második világháborúban is. A terepmunka során érdekes történetet meséltek a helyiek. A 1945-ben a stratégiai jelentőségű vámosújfalui 6 lyukú hidat is aláaknázták a németek. A sietős visszavonulás miatt az egyik helybeli vállalta a robbantást, de nem élesítette a tölteteket. A híd felújításakor állítólag meg is találták ennek a nyomait.
A hegyaljai Szegilong és Sárospatak közötti 16 km-es szakaszon 8 boltozott kőhíd áll. A nagy részük félköríves kialakítású, de három ezek közül egyedi, csúcsíves építészeti stílussal készült. A leglátványosabb ezek közül az olaszliszkai Babahíd. Magassága a kifolyási oldalon a 8 métert is meghaladja, a szakirodalom híderődítményként is említi. A dongaboltozatot csúcsíves bordák támasztják, amelyek sajátos várhoz vagy templomhoz hasonló hangulatot kölcsönöznek az építménynek. Bár műemléki védelem alatt áll, a faluban nem hívják fel rá a figyelmet, a lejutás is elég nehézkes.
A vámosújfalui 30 méter hosszú híd a jelentősebb vízhozamú Tolcsva patakon vezet keresztül. A hat nyílású, szintén műemlék jellegű építményt vízterelők egészítik ki. Kisebb vízállás esetén csak két nyílásban folyik a patak, de esőzések és hóolvadás idején terelők segítségével oszlik el a mederben lévő tömeg.
A kisebb hidak három (Szegilong), kettő (Sárospatak) vagy egy nyílásúak (Bodrogolaszi). Érdekesség, hogy a sárospataki híd, a Hercegkúti—patak mederáthelyezése miatt eredeti funkcióját elvesztette, víz már nem folyik át alatta.
Bár a riolittufa elég érzékeny az időjárásra, a híd jellegéből adódó védett helyzetben a külső erők hatásait viszonylag jól bírják. Ha helyreállítási munka történik, igyekeznek a helyi kőanyag használatára. Sajnos az erdőbényei tufa bányászata már a múlté, így az utólagos beépítések anyaga jól elkülönül a fő szerkezettől.
Az ember által folyamatosan formált tájban különleges értéket hordoznak ezek a hidak. Ha arra járunk, vegyük a fáradtságot, hogy nem csak áthaladunk fölöttük, hanem félrehúzódva megnézzük ezeket az építészeti, kultúrtörténeti, esztétikai szempontból egyaránt különleges építményeket. Az évben szeretnénk, ha egy kényelmes kerékpártúrán tudnánk megmutatni ezeket a kőemlékeket.
A bejegyzés megírásához nagy segítséget nyújtott Vásárhelyi Balázs Építés-Építészettudomány folyóiratban megjelent tanulmánya.
Ha szeretnétek ilyen hosszabb blogbejegyzéseket olvasni a munkánkról, iratkozzatok fel.