És akkor a riolit. A kőzettan tudományának ébredése óta, sok kutató esett szerelembe ezzel a kőzettel. Egy fekete bazalttal szemben itt a rajzolatok bámulatos változatossága, a szürke, rózsaszín, vörös sávok néha kaotikus keveredése könnyen magával ragadja az embert. Egy kis nosztalgia, de anno 1995-ben egyetemi éveim alatt ezen a kőzeten kezdtem meg a tudományos diákköri kutatómunkámat. Így nem volt ez másként velem sem. Lett is belőle néhány kiló (egyesek szerint mázsa) kőzet otthon.
Mitől sávos?
Elsőként nézzük meg mi az oka ennek a színkavalkádnak. A viszkozitásról (folyósság) már korábban volt szó. A nagy SiO2 tartalmú szilikátolvadék viszkózus, kevéssé folyós. A lassan mozgó lávaanyag áramlási vonalai a hűlés során „befagynak”. A riolit abban különbözik az obszidiántól, hogy a hűlési sebessége kisebb, így nem üvegként dermed meg, hanem alapanyaga mikrokristályos lesz. Bár ezek a kristályok szabad szemmel nem láthatók, a kristályossági fok különbségei különböző színű sávok formájában jelentkeznek. A sötétebbek a finomabb szemcsések, üvegesebbek, míg a világosak kristályossági foka nagyobb. Ha ez a kihülés közben lévő anyag mozgása közben megtorlódik, örvényszerű, kaotikus rajzolatokat kapunk. Ezek rendszerezett értelmezése elég nagy kihívást jelentett. A Tokaj-Zempléni hegyvidéken például Telkibánya környékén Hermann Margit (1952) csak a Borinzás gerincről 7 féle változatot írt le. A 2019-ben a Journal of Volcanology and Geothermal Research folyóiratban megjelent cikkünkben egyszerűsítettük 3 változatra (szürke sávos-folyásos, vörös-masszív és hólyagüreges).



És mi lett a gázokkal?
A riolit láva a robbanásos kitörések után visszamaradt olvadék felszínre kerülésével keletkezik. Tehát a gáztartalom nagy -része oda lett, a többi pedig a vulkáni kürtőfal mentén, a lassú emelkedés közben távozik el. Azért persze marad valami, ezek viszont a sűrű olvadékban nehezen mozognak. Gyakori, hogy egy-egy pontban koncentrálódva nagyobb hólyagüreget (cm-dm) felfújva találnak helyet maguknak. Az is előfordul, hogy az üregek növekedése több szakaszban zajlik, ilyenkor a kőzetben gyakran koncentrikus peremeket találunk. Ezek speciális megnevezése a litofíza.

Van még valami?
Hát persze, a szferolitok. Ahogy látjuk a riolitos láva hűlése elég egyedi módon történik, ennek újabb bizonyítékai a szferolitgömbök. A kristályosodásuk egy pontból indul, ahonnét finom tűkristályok sokasága növekszik sugárirányban. A végeredményként gömbszerű mikrokristályos szerkezetek jönnek létre, amelyek mérete elég változatos lehet. A legkisebbek csak mikroszkópan láthatók, de nem lenne érdemes róluk beszélni, ha nem tudnánk ezeket kézbe fogni. Centiméteres nagyságrendben elég gyakoriak, Zemplénben szép példányok gyűjthetők Telkibánya, Háromhuta, Erdőhorváti, Tolcsva, Tarcal környékén. Ha viszont a növekedési pontok száma kevés és ezek elég távol esnek egymástól akár több méteresek is lehetnek. Ezeket hivják megaszferolitoknak, Argentínában, Egyesült Államokban 5 méteres átmérővel dokumentálták legszebb példányaikat. A kutatásom során gyermekfej nagyságú példányokat Telkibányán a Magos-Tér alatt találtam. De a Cser-hegyen a legnagyobbak mérete az 50 cm-t is meghaladja.



Az ilyen viszkózus lávából felépülő vulkáni formákról a riolitokat bevezető posztban írtam. A meredek falú lávadómok épülése jelentős vulkanológiai veszélyforrás. A gravitációsan instabil formák összeomlása blokk és hamuárak, izzó törmelék lavinák kialakulását eredményezi. A dómépítő működés időben jelentősen elhózódhat (akár több év), így lakott területek esetén hosszú időre ellehetetleníti a visszatelepülést.
Hol nézhetünk meg egy ilyen lávadómot?
A hétvégén vasárnap újabb geotúrát vezetünk Telkibányán. Bár a cél egy andezites kilátópont, utunk több kilométeren keresztül 12 millió éves lávadómok között vezet. Az itt leírt riolit változatokat kézbe lehet fogni, be lehet gyűjteni, haza lehet vinni.
A résztvevők által gyűjtött legszebb példányok fotóit a blogon is közzétesszük. Találkozzunk vasárnap délelőtt.