Csodálatos Bodrogköz
Abaúj-Zemplén geotúrák, Kövekből született történetek
A hétvégén a Nagy Bodrogközi töltés túra névre hallgató bringás rendezvényen vettünk részt. A Bodrogköz nem tartozik hazánk legismertebb tájai közé, pedig a hongfoglalás kori magyarság legfontosabb szállásterületei között tartják nyilván. Mivel a múlt heti poszttal kicsit megkéstünk, így a tartalomkeveredést és az állandó terjedelmi figyelmeztetéseket elkerülendő, erre a hétre kettő is készül. Elsőként a Bodrogközről közlünk egy tájismertető leírást, remélve másnak is kedvet csinálunk az ideutazáshoz. Majd jöhet az időjárás ellenére (spoiler: szél) kiválóan sikerült bringás megmozdulás beszámolója. Olvassatok minket ezen a héten is, és ne feledjétek hétvégén ásványgyűjtő és MTB geotúránk lesz. Most viszont jöjjön a Bodrogköz, kezdjünk is bele.
Bodrogköz
Az ország északkeleti végein járunk, a táj gyakorlatilag három folyó, a Tisza, Bodrog és Latorca határolta “sziget”. Ha településekkel akarjuk jellemezni, akkor a Tokaj, Sátoraljújhely, Záhony háromszög. Ez csak az ún. Alsó-Bodrogköz, amelyet felső (északi) részétől a magyar-szlovák államhatár választ el. A folyók elnevezése és futása külön fejezetet érdemel. A Latorca a Vereckei-hágó alatt ered, majd a Kárpátok láncai közül kilépve elindul a síkságon. Majdnem eléri a Tiszát, de útját állja némi hordalék és nyugatnak fordul. Kanyarog még egy kicsit, majd valahol Imreg és Zemplén települések között egyesül az Ondavával. Na innét beszélhetünk a Bodrogról, tehát olyat, hogy a Bodrog folyó forrása, ne keressünk a térképen. Akkor két folyó pipa, de mi a helyzet a Tiszával (ez most amúgy is egy aktuális kérdés)? Hát a Tiszának nem volt egyszerű az útja. Ma a Nyírséget megkerülve, elég kanyargós úton jut ide. Nem volt ez mindig így, ahogyan a következő fejezetből majd ki is derül.
Szigethegyek, homokhátak, holtágak
A táj viszonylag sík, amiről mindent elmond, hogy a Bodrog folyó esése a határ és a torkolat között nem éri el az 5! m-t. A Felső (szlovák)-Bodrogközben azonban találunk pár darab az ártéri síkságból kiálló vulkáni szigethegyet. Ez mutatja, hogy 12-14 millió évvel más erők uralták a tájat és a keményebb lávakőzetek (andezit, dácit riolit) azóta dacolnak az erózióval. Néhol még obszidián is felbukkan. A vulkáni működés befejeződése gyakorlatilag egybesik a Kárpátok láncainak kiemelkedésével. Ott, ahol egy hegység emelkedni kezd, meg is kezdődik a lepusztulás. A képződő törmelék-hordalék anyagot pedig a vízfolyások elkezdik mozgatni, szállítani. Ha pedig a vízfolyás kiér a hegyek közül és esése lecsökken, abban percben nekiáll hordalékkúpot építeni (ld. kavicsbányák). Ezt még szorozzuk meg azzal, hogy a jégkorszak idején a hidegebb éghajlaton az aprózódás jóval hatékonyabb volt. Óriási mennyiségű törmelék ömlött ki a síksági területre. Tehát megvannak a vulkánjaink, csak nagy részük a kavicsos, homokos üledékek alatt (akár több 100 m vastag).
És itt kanyarodjunk vissza a Tiszához. Merre járt akkoriban ez szőke folyó? Hát nem itt, hanem jóval délebbre az Érmellék környékén, valahol Nagykároly-Berettyóújfalu vonalában. Elő a térképet: de hát az minimum 100 km légvonalban. Hát igen, ez azt jelenti, hogy a teljes Bodrogköz és Nyírség tulajdonképpen a mai Bodrog mellékfolyóinak a feltöltő munkája révén jött létre, hiszen a folyók É-D-i vonalban futottak keresztül, ahogyan ezt kiváló egyetemi professzorunk Borsy Zoltán rekonstrukciója mutatja.
Aztán mintegy 100 000 éve megkezdődik a Nyírség emelkedése és a környező kisebb medencék, köztük a Bodrogköz és a Felső-Tisza vidék süllyedése. Ekkor fordul a Tisza a ÉNy-felé és válik a Nyírség egy száraz homokhátsággá. A Bodrog pedig a Tokaj-Zempléni hegyvidék peremén foglalja el a helyét, amivel így a Bodrogköz is elkülönül környezetétől. A kiemelt, száraz térszíneken sokáig aktív lesz a futóhomok mozgása, míg a mederváltozások nyomait holtágak és homokkal felöltött mélyedések őrzik. De ebben a későbbi folyamszabályozás is jelentős változásokat hoz majd.
Ez a rész így kicsit, hosszú lett, próbáljátok megemészteni. Mi is nehezen hittük, amikor terepgyakorlaton Pocsaj környékén fúrtuk az egykori Tisza meder anyagát, hogy a benne lévő virágpollenekből meghatározható lesz majd a kora.
Honfoglalók öröksége
Mire a honfoglalók ideértek, addigra a történet előbb vázolt földrajzi része befejeződött. Tehát a Vereckei-hágón keresztül, követve a Latorca folyását pont ide jutottak. Víz volt, táplálék is elérhető mennyiségben, pont mint az Etelköz. Le is pakoltak és hosszú távra rendezkedtek be, amint azt a honfoglaláskori temetők feltárása igazolja. Az egyik legnagyobb és legszebb ilyen emlékhely Karos település közelében található. A több mint száz sír feltárása és gazdag leletanyaga (tarsolylemezek, lószerszámok, ékszerek) jól bizonyítja a terület stratégiai jelentőségét. Az ide temetettek legidősebbjei még tényleg az Etelközben születtek.
Ahol Rákóczi is született
Később a középkorban a terület nem volt annyira hátrányos helyzetű, mint napjainkban. Az ármentes és árvízi térszínek együttes hasznosítása elég tisztességes megélhetést adott. A védelmi vonalakat pedig várakkal erősítették meg, ennek egyik bizonyítéka Nagykövesd (Velky Kamenec) vára. Bár köveit jórészt már széthordták a különböző építkezésekhez, mégis látványosak az éppen a falu fölé emelkedő dombtető romos várfalai (első fotó). A Bodrogköz leghíresebb szülötte azonban II. Rákóczi Ferenc fejedelem, aki 1676 március 27-én a Borsi várkastély falai között látta meg a napvilágot és gyermekkorának első felét is itt töltötte.
A leromlott állapotú kastélyt a magyar és a szlovák állam együttműködésének köszönhetően felújították. A 2021-ben megnyílt múzeum tényleg modern köntösben mutatja be a fejedelem életútját. Olyan változatos élményelemekkel színezi a sétát, amely képes a gyermekek figyelmét tartósan lekötni (reméljük). Csak ajánlani tudjuk (honlap).
Még egy kastély a végére
Térjünk vissza a magyar oldalra, Pácinban is találunk egy reneszánsz stílusban épült kastélyt, amely ma a Bodrogközi Kastélymúzeumnak ad otthont. A Mágócsiak 1581-ban épült, kényelmes középnemesi rezidenciája, korlátozottan védelmi célokat is szolgált.
Építtetője Mágócsy András sajnos nem sokáig élvezte a kényelmét, mivel egy elégedetlen szolga 1586-ban megmérgezte. A kuruc harcok miatt sokáig hányatott sorsú épület a XIX. századi átépítésekkel, végül az 1980-as évekbeli felújítással nyerte el mai formáját. A múzeumban a középnemesi életvitelt bemutató tárlatot tekinthetünk meg. Az uradalmi élet a felső szinten zajlott, a kiszolgáló személyzet földszinten lakott. Az ajtókat, ablakokat díszes reneszánsz kőkeretek övezik, a szobákban díszített kőkandallót és cserépkályhákat találunk.
Mára végére is értünk a Bodrogköz felfedezésének. Látnivaló van bőven, akár több napra is. Fürödni pedig ott van a cigándi Tisza part. Ha az olvasók közül páran számításba veszik, mint úticélt már megérte megírni a posztot. Lesz még bejegyzés a héten, majd két geotúra a hétvégén, nem fogunk unatkozni. Kellemes időtöltést mindenkinek!
Geotúrázz és támogasd a tudományos ismeretterjesztést!
Az Abaúj-Zemplén geotúrák blog egy debreceni geográfus házaspár projektje, ahol a geológia-földtudományok témaköréből, teszünk közzé bejegyzéseket. A blogon nincs fizetős tartalom, de támogatásaitok hozzájárulnak, hogy a túraszervezés mellett tartalomszolgáltatásunk is folyamatos legyen.
Támogatni kétféleképpen tudsz minket, amit előre is köszönünk.
1. Előfizetés itt a substack-n, minimális összege havi 8 dollár.
2. KO-FI (Buy a coffee) oldalon meghívhatsz minket egy virtuális kávéra. Egy csésze gőzölgő fekete mellett a blogírás is könnyebben megy.