Célcsoportok, motiváció, túravezetés
Abaúj-Zemplén geotúrák, Kövekből született történetek
Az elmúlt két héten a Geotópok napokhoz, valamint a Földtudományi Sokféleség napjához kapcsolódóan három geotúrát vezettünk. A Less Nándor emléktúrákon mindketten vittünk egy-egy csoportot.
Majd most szombaton jött a Kéktúrázás napja, ahol szintén megpróbáltuk a földtudományi ismeretterjesztést. Eltérő korcsoportok, eltérő motiváció, nézzük hogyan lehetett kezelni ezeket.
Ahol a túrabot okozta a legnagyobb szenzációt
A Less Nándor emléktúrán egy átlagos túracsoport mellett Zsuzsa megkapta a Mezőkeresztesi Általános Iskola örökmozgó felsőtagozatos nebulóit. Magáról a túráról annyit kell tudni, hogy egy nagyon korán (1993-ban, 30 évesen) elhunyt természetjáró geográfusnak állít emléket és idén már 26. alkalommal került megrendezésre. Alapvetően teljesítmény túra, de ahogyan a korábbi bejegyzésben írtuk innét indult útjára a Geotóp nap kezdeményezés. Itt egy rövidebb távon (12km) földtudományi ismeretterjesztés kapcsolódik a túrához. A távot végigkísérő túravezetés mellett az egyes állomásokon további információkat kaphatnak a résztvevők a vulkánokról, tájhasználatról, növényvilágról.
Ez mind nagyon szép, de jön a kérdés, hogy résztvevők részéről minderre mennyire lesz befogadókészség. Hát érdekes tapasztalatokat szereztünk. Az első csoport az ilyen túrákon szokásos elvárásokkal és motívációval érkezett (gyermekes családok, középkorú és kicsit idősebb felnőttek). A kb. 15 fő számára korosztályonként kellett szelektálni a tartalmat vulkánokról, kőzetekről és így haladtunk előre a látnivalókon. Problémát csak az előző napi eső jelentett, ahol több száz fő után bokáig lehetett süllyedni a sárban és kissé nehézkesebb haladással lehetett számolni.
Zsuzsa egy félórával később indult az általános iskolásokkal, ahol több kísérő tanár segítségévél próbálták egyben tartani a társaságot. Elég nagy volt a hangzavar. Gyorsan kiderült, hogy a szokásos ismeretterjesztésre itt ma vajmi kevés lehetőség mutatkozik. Többen kicsit gyorsítottak a tempón és utolértek engem az első csoporttal. Mezőkereszetes nem túl nagy távolságban helyezkedik el a Bükk-hegységtől. Tiszta időben látszanak is a Bükkalja fölött emelkedő Déli-Bükk vonulatai. Ennek ellenére több gyermek szinte alig volt erdőben. Ilyen kérdések hangzottak el: Ide egyedül is jöhetünk? Hová lehet elmenni WC-re?
Nagy szenzáció volt a geológus kalapácsra és a túrabot. Minden gyermek használni akarta, néhányan meg is akarták vásárolni. Azért érdekes volt nekik a vulkánkitörés, mindenki szerette volna otthon is kipróbálni, így az alapanyagokat igyekeztek megtudni. A köveket is ahol lehetett ütötték, viszont a Perpác-réten bemutatott memóriajátékok és növényfelismerés nem nagyon motiválta őket. Hasonló volt a helyzet az útba eső víznyelőnél, ahol én elég hosszan beszéltem a karszt jelenségekről, ők tovább mentek. A Suba-lyuk barlanghoz vezető út le volt zárva, így az ősemberekhez kapcsolódó ismeretanyag kimaradt.
Utolsó megállóhelyként a Hór-völgyi kőfejtőben már ketten próbáltuk biztosítani a a túra balesetmentes befejezését. Nem volt egyszerű, félelmetes energiával bírtak. Nap közben elég sok szó esett az életkörülményekről, szociális viszonyokról. Érdekes történeteket hallottunk. Minden elismerés az itt dolgozó pedagusoknak akik ezen a napon is a szabadidejüket áldozták fel, hogy 30 gyermeket elvigyenek a természetbe. A nehézségek ellenére mindketten nagyon élveztük a túravezetést.
Másik csoport, másik motiváció: a “kéktúrázó”
Október 12. a Geotóp nap mellett a Kéktúrázás napja is egyben. A nap végén a 143 túraszakaszon teljesített 2583 km hossz nyomvonala rajzolja ki a teljes kékkört (Országos Kéktúra, Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra, Alföldi Kéktúra). Ezen a napon a Magyarhoni Földtani Társulat Progeo Földtudományi Természetvédelmi Szakosztálya biztosított több szakaszon ismeretterjesztő túravezetést.
Mi a 64-es számú, viszonylag hosszú (24 km) Encs-Mogyoróska szakaszon próbálkoztunk. A bejelentkezett 17 főből 10 érkezett meg, akikhez Boldogkőváralján csatlakoztak még négyen. Encs város túracsomaggal köszöntötte a résztvevőket, és mivel az egyik településrészben nőttem fel megkértek, hogy néhány szóval mutassam be a várost.
Az ismertterjesztésről annyit, hogy Boldogkőváraljáig 6 km/h fölött volt a sebesség. Itt nem lemaradás volt, hanem akiknek sietősebb volt, elmentek előre. A végén az Arka-patak szurdokvölgyében többszöri patakátkeléssel “mérséklődött” 4,5 km/h-ra a tempó. Egy átlag geotúrán ez nézelődéssel, magyarázatokkal, kőzetgyűjtéssel 2 és 3 km/h óra között mozog.
Ezzel így menet közben kevés lehetőség volt a tájkép részletes bemutatására. Inkább kisebb csoportos beszélgetések folytak, ahol mindenki érdeklődésének megfelelően vetett fel témákat. Az egyik résztvevő BME-s oktató volt, így érdekes beszélgetést folytattunk a tudományos publikációs munkáról. A Tó-bérci kőfejtően azért itt is működött a szokásos vulkán bemutató. A patakhordakékban megpróbáltunk faopált keresni. A riolittufából szép horzsaköveket lehetett hazavinni szuvenírként. Mivel fél öt előtt Mogyoróskára értünk, azt itt is el lehet mondani, hogy nem feltétlenül a földtudományok voltak a napi motiváció középpontjában.
Utolsó túra az évben
Az év folyamán minden évszakban több túrát hirdettünk és vezettünk. A 10 túrán fontos tapasztalatokat szereztünk a jővőre vonatkozóan. Ezeket az évértékelőben majd közzé tesszük. A jövő héten még egy utolsó túrát vezetünk a hejcei Sólyom-kőre, akinek lesz kedve felsétálhat a 2006-os repülőszerencsétlenség emlékhelyéhez. Lesz itt is vulkánkitörés, kőzetgyűjtés és reményeink szerint kiváló panoráma a Hernád-völgyre. Csatlakozzatok, ha tehetitek. Köszönjük a figyelmet itt a blogon és a túrákon is.