A Nagy Bodrogközi töltéstúra
Abaúj-Zemplén geotúrák, Kövekből született történetek
Az előző poszttal mélyére ástunk a Bodrogköz kialakulásának. A földrajzi alapokkal így már megvagyunk. Ezzel felvezethető, hogyha itt kerékpározni szeretnénk nagy szintkülönségekre nem kell számítani. Mi kell még egy eredményes kerékpáros naphoz? Jó szervezés, promóció és résztvevők. Ja és nem árt, ha az időjárás sem ad extrém kihívásokat, de ez nem mindig jön össze. Azt, hogy a szinergiák hogyan működtek a múlt hét szombaton, kiderül a mai posztunkból.
Az útvonal: három folyó gátján
Az útvonalat a 19-20. században elvégzett folyószabályozási munkák tették lehetővé. A több szakaszban megvalósult rendezés során az átvágott folyókanyarulatokkal jelentősen nőtt a folyók esése. Az ártereket pedig gátkorona szegélyezi. A 170 kilométeres útvonal szinte végig ezen haladt. Két hosszabb átvezető szakasz volt: a szlovák oldalon Tiszacsernyőnél a Tisza töltésről kellett átkanyarodni a Latorca gátra, majd Zalkodnál a Bodrog-Tisza átvezetés következett. Hogy mennyire technikás? Hát közepesen. Volt aszfalt, murva, fű és homok. A szlovák szakaszon kibillent betonlapok és szántóföld. Mindez az előző napi eső miatt több helyen felázva. Leginkább akkor volt gond, ha csoportban tekertél és hirtelen jött kátyúra, sárra vagy pocsolyára kellett reagálni. Ilyenkor jöhetett egy belassulás, amiből nem mindig volt jó újra tempóra gyorsulni.
Látnivalók
A látványt maga a három folyó adja, mindegyik más-más karakter. A Tisza a három közül a legszélesebb, nagy kanyarulatokkal. A Bodrog a kis esés miatt lomha, szinte áll benne a víz. Végül a Latorca, egyedi, gazdag vízivilág. A gát alatt csendesen kigyózik, néha a ligeterdők között alig lászik. Ritka ez a tökéletes nyugalom. Ha csak ezt a szakaszt tekered végig, már akkor is különleges élményben lesz részed. Az ártér folyók közötti belső része maga a Bodrogköz. Legelőkkel, falvakkal, amiből gyakran csak a templomtorony látszik. Ott vannak még a belső vizeket elvezető csatornák, ezek keresztül-kasul hálózzák be a területet. A vízszabályozást zsilipekkel oldották meg, ezek között ki kell emelni az ipari műemlék jellegű szivattyútelepeket. Jellegzetes elemük a korábbi gőzgépes működtetés mementójaként álló tégla kémény.
A szervezők és helyszín
A szervező a Kisvárda és Környéke Bringások - KKB (Vass József) bringás egyesület volt, a chipes időmérést a Laktát Sport Team (Kállai Krisztián) biztosította. A rendezvénynek (ahogy tavaly is) a Bodrogközi Múzeumporta adott otthont, amely a térség legnagyobb néprajzi tájmúzeuma. A túra során két frissítőpontot biztosítottak a szervezők, ahol banán, gumicukor, protein szelet mellett a folyadékpótlást is meg lehetett oldani.
A végén járt befutóérem, kaja, süti, korlátlan italfogyasztás. A profi lebonyolításban azért maradt pár hiányosság. Jó lett volna a kiadott gpx-t rendbe tenni. Sajnos maradt benne több bejáráskor teljesített “kitérő”. Ez indokolatlan időveszteséget és tanácstalanságot okozott. Többen álltunk a Bodrog gát mellett, hogy mi a francot keresünk egy vizenyős rét közepén. A szél elég jól megpróbálta a mezőnyt és voltak akik még este 7 után is kinn voltak. Így sokan maradtak le az eredményhirdetésről és azt követő sorsolásról. Talán a sorsolást érdemesebb reggel a gyülekező idejére tenni, amikor mindenki együtt van.
Résztvevők
A rendezvényen verseny és túra kategóriában lehetett indulni. Az első, tavalyi eseményhez képest megduplázódott a létszám. Ebben jelentős szerepe volt a verseny kategóriában felajánlott pénzdíjaknak (külön női és férfi díjazás is volt). Így az előző év kicsit regionálisabb jellegű megmozdulását igazi gravel versenyzők tették izgalmassá. Összesen 63 induló volt, akik közül mindössze négyen nem értek célba. Természetesen domináltak a gravel és CX bringák, de azért MTB és trekking bringa is akadt Nálam az országúti bringa a fő a szakág, így ahogyan tavaly is a geotúrákon használt 26-os (nem kell nevetni) Cube montival indultam el.
Milyen volt?
Már reggel Cigánd felé haladva a kocsit dobáló szélból érzékelhető volt, hogy nem lesz egyszerű nap. A front utáni szélvihar 30km/h átlagos szélsebességgel és 40-44km/h lökésekkel kínálta meg a résztvevőket. Mivel ez a 170 km gyakorlatilag körpálya volt, így a nap folyamán többször osztotta a fájdalmat. Az elején és a végén kaptuk meg és akkor telibe. Mivel nem szeretek korán kelni ( a túra rajt 8-kor volt), így a verseny kategóriában indultam. Tavaly ugyanezzel a technikával egy biztató 6. helyet sikerült elérni. Most látva az indulók egyesületi névsorát borítékolható volt a bivalyerős mezőny. Az élbolyt gyakorlatilag a lassú rajtnál láttuk. A győztes 29,5 km/h órás átlággal, 5 óra 39 perc alatt teljesítte a távot. 20 percet! adott a második és a harmadik helyezettnek. A szembeszélben négyen álltunk össze és mentünk a szlovák határig. Mivel nekem a nagyobb frissítések nem mennek a bringán, így ezek az időveszteségek azonos tempóval haladóknál is behozhatatlanok. Plusz ehhez a bejegyzéshez is kellett némi anyagot készíteni. Tehát gyakorlatilag légüres térben toltam le a napot. A végén a szembeszeles részen néhány túrázót és egy versenyzőt hagytam végül magam mögött. A szél erősségét a szántóföldről felkapott homok videója jól szemléltei. Néha ropogott is a fogak között.
A saját időmet tekintve jelentős időveszteség jött össze a nap végére. Tavaly egy sporttárs defektjét szerelve is jobb időt mentünk. A 7 óra 12 perc körüli mozgásban töltött idő 23,6 km/h órás átlagot adott, amely 20. abszolút és 16. férfi helyezéshez volt elég. Ez a túra kategóriában 5. helyre lett volna elegendő. Összességében jó kaland volt. Aki tekert már ekkora távot tudja, milyen készségek kellenek hozzá. Ismerni kell a saját teljesítményed korlátait. Nem volt meghalás, laktát küszöb, kalapácsos ember stb. Elegendő és időben elvégzett frissítés a kulcs és akkor nem lehet gond. Meg némi edzés, de arra én még soha nem tudtam azt mondani, hogy pont eleget mentem előtte.
A Latorca annyira tetszett, hogy ide szervezünk majd (lehet ősszel) bringás geotúrát. Addig is júniusra új kihívást találtunk. Országúti bringával indulunk neki egy 300+ távnak. Tavaly a BRM Hungary mozgalom hirdetett egy Cassovia tour kihívást 3700 méter fölötti szinttel (útvonal, adatok itt). A rajt szülővárosomból, Encsről indult, majd a Zemplénen keresztül egy combos Szlovákiai szakasz után kanyarodott vissza a kiindulási pontra. Nekem váltótörés miatt 180 km után DNF lett, és vannak akik akkor lemaradtak. Így páran ismét nekifutunk a távnak pünkösd vasárnap. Olyan 23-25km/h átlag a terv, ha valaki kedvet érez jelezze, a szállást megoldjuk. Hát ennyi lett volna a mára “kerékpáros hosszú” rovat. Jövő héten ismét kőzetezünk.
A szervezők hozzájárultak a rendezvényen készült fotók felhasználáshoz. Köszönjük nekik, hogy életre hívnak ilyen kezdeményezéseket. Sok kerékpár sportot szerető ember jön össze és szerez életre szóló élményeket.
Geotúrázz és támogasd a tudományos ismeretterjesztést!
Az Abaúj-Zemplén geotúrák blog egy debreceni geográfus házaspár projektje, ahol a geológia-földtudományok témaköréből, teszünk közzé bejegyzéseket. A blogon nincs fizetős tartalom, de támogatásaitok hozzájárulnak, hogy a túraszervezés mellett tartalomszolgáltatásunk is folyamatos legyen.
Támogatni kétféleképpen tudsz minket, amit előre is köszönünk.
1. Előfizetés itt a substack-n, minimális összege havi 8 dollár.
2. KO-FI (Buy a coffee) oldalon meghívhatsz minket egy virtuális kávéra. Egy csésze gőzölgő fekete mellett a blogírás is könnyebben megy.